háttérkép a fejlécben háttérkép a sarokban bal háttérkép jobb háttérkép
 
Kategóriák:
Mi a karácsony? Karácsony szelleme Köszöntés Békesség Otthon Család Gyermek Szeretet Várakozás Hangulat Ünneplés Díszítés Gyertya Szépség Fehér karácsony Karácsonyfa Karácsony este Ajándék Nosztalgia Emlék Természet Magány Szomorú karácsony Boldog karácsony Öröm Kereszténység Környezetvédelem Szegénység Bölcsesség Vicces

Karácsony estéről szóló idézetek

Éjféli szentmise harangszava várja
azt, aki a lelkét szeretetre tárja.
Nagykendők mozdulnak, s apró lábak lépnek,
sok helyen csendül fel öröm-, s hálaének.
Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
'Szép vagy fenyő, gyönyörű!'
Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.
Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.
Otthon ma csilingel a csengő,
Otthon ma rózsás gyerekarcok
Izgalmas csendben várnak valakit.
Ajkuk mosolya édesen nevet,
Szemükben az ég színe derengő,
Otthon ma csilingel a csengő...
Fedő alatt leves ázik,
jön az angyalhajas alkony,
s a Karácsony lehintázik
faggyúszagú fenyőgallyon.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Édesebben szól a harang
szent Karácsony éjszakáján,
békességről szól az ének
az angyalok kicsi száján.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Karácsony este van. Manók és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között díszítve aranyozott útravalóval.
Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.
Karácsonyi csengő vagyok,
Csilingelek az ágon,
Örüljetek, megérkezett
Télországból a karácsony.
Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét ígér.
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele.
Karácsonyfa. Karácsony!
Aranydió zöld ágon.
Csillagszóró, gyertyafény
ég a fenyő ünnepén.
Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő:
itt a karácsony!
Reményt ad embernek, vigaszt koldulóknak,
annak, ki bízik még: fényesül a holnap.
Néma táj, szél pihen, minden mozdulatlan:
hó szitál, gyertya ég, szép éjszaka - csönd van.
A mi kis falunkban,
egy ki fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.
Ahogy elköltik az
Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet...
Így szokás ez nálok.
Majd kopogás hallik,
A szomszédok jönnek,
Szép jóestét s boldog
Ünneplést köszönnek.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.
Otthon ma csilingel a csengő,
Otthon ma széttárul az ajtó,
Otthon ma tündöklik a gyertya
S fényárban úsznak mind a bútorok,
S én itten messze, szent karácsony este
Ezer emléket csendben átölelve
Halkan dalolok.