bal háttérképjobb háttérkép
Mi a karácsony? Karácsony szelleme Köszöntés Békesség Otthon Család Gyermek Szeretet Várakozás Hangulat Ünneplés Díszítés Gyertya Szépség Fehér karácsony Karácsonyfa Karácsony este Ajándék Nosztalgia Emlék Természet Magány Szomorú karácsony Boldog karácsony Öröm Kereszténység Környezetvédelem Szegénység Bölcsesség Vicces

Nosztalgiázó karácsonyi idézetek

Karácsony. Nincs vendég, nincs csingilingi és nincsenek érzelmes emlékek. A kékes-ezüst fény, ami a gyermekkori karácsony éjszakát bevilágította, eltűnt a télből, a karácsonyból, az életből.  Márai Sándor

Karácsony - egy mágikus takaró, amely könnyedén ránk terül, miközben mégis olyan megérinthetetlen, akár az illat. A nosztalgia varázshálóját szövi körénk. Mert lehet bár az ünneplés és az imádság napja, de mindig az emlékezés napja is lesz, amikor mindenkit emlékezetünkbe idézünk, akit valaha szerettünk.  Augusta E. Rundel

Az öregségben a karácsony már csak szorgalmi feladat - mint minden illúzió, ami még visszatér.  Márai Sándor

A karácsony mindig feleleveníti az emlékeket. Legtöbbünk felidézi az örömmel és csalódással járó karácsonyokat; a barátságokat és a dermesztő magányt; az izgalmas találkozásokat és a fájdalmas búcsúkat.  Leo Buscaglia

A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.
De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket.
 Karl May

Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.  Fekete István

Fura ügy ez a karácsonyfadíszekkel. Kevés dolog marad érintetlen az évek során. Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy, amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort. A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára, a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója; piros cowboycsizmák elkopnak. A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített, Lord Buxton-tárca váltja fel, s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok - autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok. Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény.
És a szülői ház karácsonyfadíszei.
 Stephen King

Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket.  Nicole Wise

Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok - nem a nagy csodák - adják a legbensőségesebb boldogságot.  Bob Hope

Karácsony van. Mint valaha.
De valami szívemben csörren.
Ránézek. És már sehova.
Előttem, mögöttem, köröttem
felemelt karral áll a fa.
 Bella István

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.  Márai Sándor

Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.
 Babits Mihály

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.  Márai Sándor

Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
 Gyurkovics Tibor

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ