háttérkép a fejlécben háttérkép a sarokban bal háttérkép jobb háttérkép
 
Kategóriák:
Mi a karácsony? Karácsony szelleme Köszöntés Békesség Otthon Család Gyermek Szeretet Várakozás Hangulat Ünneplés Díszítés Gyertya Szépség Fehér karácsony Karácsonyfa Karácsony este Ajándék Nosztalgia Emlék Természet Magány Szomorú karácsony Boldog karácsony Öröm Kereszténység Környezetvédelem Szegénység Bölcsesség Vicces

Karácsonyi idézetek a természet szépségéről

Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
Burkolózz barna kabátba,
de ha hó jön, vedd föl a zöldet
öltözködj havazásba,
a havak, mint fára ömölnek,
nem kopsz ágra,
de karácsonyfára,
csöndíts, lehelj rám örökzöldet!
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora,
s néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűzhegye -
szelet fog - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...
Egy város tíz után szobája ablakából
úgy bámulja merő szemmel a holdvilág
ezüst gyertyáival díszített éjszakát -
mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át
nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól,
a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.
Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét ígér.
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele.
Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,
holdfénybe mártott végtelent szopogató
csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,
fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihéző havat,
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek.
Megjött a december,
és itt van a karácsony,
hópelyhek szálldosnak
puhán, varjúszárnyon.
Reményt ad embernek, vigaszt koldulóknak,
annak, ki bízik még: fényesül a holnap.
Néma táj, szél pihen, minden mozdulatlan:
hó szitál, gyertya ég, szép éjszaka - csönd van.