A felidézett, különösen szép emlékek megtalálják annak a módját, hogy újra létrehozzák az egykor körülöttük lévő ragyogást és melegséget. (...) Csak hátradőlök, és érzem a sugárzó szeretetet, amelyet azon az ünnepen tapasztaltam, a szeretetet, amely mindaddig nem fog meghalni, amíg egy közülünk emlékezni fog rá. – Leo Buscaglia
megosztásA karácsony mindig feleleveníti az emlékeket. Legtöbbünk felidézi az örömmel és csalódással járó karácsonyokat; a barátságokat és a dermesztő magányt; az izgalmas találkozásokat és a fájdalmas búcsúkat. – Leo Buscaglia
megosztásA szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben! Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.
De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket.
– Karl May
Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése. – Fekete István
megosztásA karácsony a jókedv, az öröm ideje. Maradjon időd rá, hogy élvezd az ünnepet - mert valószínűleg senki nem fog emlékezni rá, hogy te csináltad a karácsonyi pudingot, vagy hajnalig kented a szendvicseket. De az megmarad a vendégek emlékezetében, hogy boldog, felszabadult voltál, és ettől ők is jobban érezték magukat. – Allan és Barbara Pease
megosztásVégig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.
– Babits Mihály
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött. – Márai Sándor
megosztásEgy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.
– Gyurkovics Tibor