bal háttérképjobb háttérkép
Mi a karácsony? Karácsony szelleme Köszöntés Békesség Otthon Család Gyermek Szeretet Várakozás Hangulat Ünneplés Díszítés Gyertya Szépség Fehér karácsony Karácsonyfa Karácsony este Ajándék Nosztalgia Emlék Természet Magány Szomorú karácsony Boldog karácsony Öröm Kereszténység Környezetvédelem Szegénység Bölcsesség Vicces

Márai Sándor idézetek

A karácsonyhoz más is kell, mint a karácsonyi kellékek: életforma kell hozzá.

Egyszer az évben szeressük egymást helyesen: adjuk a másiknak azt, amit szeretne. (És nekem ne vegyél semmit. A nyaksálakat személyes inzultusnak fogom fel, s nyakkendőm már van.)

Karácsony. Nincs vendég, nincs csingilingi és nincsenek érzelmes emlékek. A kékes-ezüst fény, ami a gyermekkori karácsony éjszakát bevilágította, eltűnt a télből, a karácsonyból, az életből.

Az öregségben a karácsony már csak szorgalmi feladat - mint minden illúzió, ami még visszatér.

Tisztességben megőszült családapáknak ne vásárolj kézi perselyt, melyben évhosszat elhelyezhetik majd a szájuktól és kényelmüktől elspórolt pengőket, hogy jövőre, karácsonykor, átnyújthassák családtagjaiknak az így megtakarított összeget.

A karácsony ez évben három ünnepnapot ad az embernek. Használjuk fel ezt az időt, kiszabadulva háborús köznapjaink szomorú taposómalmából, s maradjunk otthon. Ez a három nap időt és alkalmat ad az ünnep légkörében sorsunk és lelkünk felé fordulni.

Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?

Nem az a gyengéd ünnep értelme, hogy betérsz egy üzletbe, ahol már sokan tolonganak, előveszel egy bankjegyet s becsomagoltatsz, kínos sietséggel, egy tárgyat, amely neked nem tetszik ugyan, de pontosan elfér teli kabátod zsebében. Nem ilyen egyszerű szeretni egymást, és kifejezést adni érzelmeinknek!... Aki jól ajándékoz, az jól szeret.

Az ajándékozás művészet és vallomás.

Mindig ez volt a legszebb az életben, mindenütt a világban: készülődés az ünnepre, az előjáték, a motozás, melynek mozdulatait a váratlan és kiszámíthatatlan ünnepies előérzete hatotta át.

Ezen a télen, mikor megszólalnak a világ keresztény templomaiban a karácsonyesti harangok, az emberiség tudja, hogy egyetemesen felelős a bűnért és szerencsétlenségért, mely a világra szakadt, tudja, hogy egyedül maradt sorsával a Földön, a Megváltó nem jöhet lelkéért.

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Amit ünnepre adhatunk egymásnak, az már csak ráadás.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ